Károly Király és Zita királyné koronázási ünnepségének díszlettervei

IV. Károly király és Zita királyné 1916. december 30-án tartandó koronázási ünnepségének előkészítő munkálataira Kós Károly a hónap elején kapott megbízást Lechner Jenő, Pogány Móric és Györgyi Dénes építésztársaival egyetemben. Ferenc József temetése után rögtön másnap (december 1-jén) értekezletet tartottak a koronázás előkészítésére. Gróf Bánffy Miklósra mint díszlet- és kosztümtervezőre, az állami színházak tapasztalt direktorára hárult a koronázás művészeti rendezése és külsőségeinek megtervezése. Alig egy hónapjuk volt, hogy télen, háború idején elvégezzék a munkát. Műhelyüket, egyben tervező műtermüket és irodájukat a Dísz téren, fűtetlen bolthelyiségekben rendezték be. „A leghosszabb helyiségben széles rajztáblák sorakoztak a homlokzat hosszában, melyeken az építészek: Györgyi Dénes, Kós Károly, Pogány és olykor Lechner öles rajzsínekkel pontos terveket kellett papírra vessenek, mialatt a hátuk mögött a fiatal Lehoczky hatméteres címereket írt a falra.” (Bánffy Miklós: Emlékezések. Irodalmi és művészeti írások. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2012)

Kós így emlékszik vissza: „Az 1916-os királykoronázás alkalmával ketten kaptunk megbízást a királyi palota és a Mátyás-templom közti útvonal díszítésének, a kardvágó dombnak, tribünöknek stb. tervezésére és elkészíttetésére. Hogy ezt a munkánkat – melyet a magam részéről csak az akkori nehéz körülményeim kényszerítő hatására vállaltam – a háború kellős közepén és összesen csupán 4 heti munkaidő alatt aránylag sikeresen végezhettük el, az kétségtelenül Györgyi Dénes érdeme volt, nem az enyém…” (Kós Károly levele Kubinszky Mihálynak, 1967. jún. 2. In: Sas Péter (szerk.): Kós Károly levelezése. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2003. 624–629.)

Lechner Jenő tervezte a Mátyás-templom bejáratát és belső dekorációját. Pogány Móric tervei szerint Rákos Manó szobrászművész készítette a Szentháromság-szobor köré azt az emelvényt, ahol IV. Károly letette az esküjét. A Szent György téren felállított koronázási dombot, ahol a király lóháton elvégzi a kardvágásokat, fogadalmat téve az ország megvédelmezésére, Kós Károly tervezte. Az építmény formavilágában hasonlított az 1867-es elődjéhez, és a hagyománynak megfelelően halma az ország minden vármegyéjéből az ünnepélyre szállított földből állt. A domb kiépítésének, illetve az eskütétel helyéül szolgáló emelvény elkészítésének idejére fűtött deszkaházat vontak a munkálatok köré.

Szablya János művészeti író a rákövetkező évben megjelent cikkében így méltatta a koronázás díszletét: „meg kell állapítanunk, hogy a meghívott művészek a magukra vállalt feladatokat a sok nehézség ellenére sikeresen oldották meg”. (Szablya János: Koronázás és művészet. In: Magyar Iparművészet XX./1–3., 1917. 6–21.)