Kabay Gábor lakóháza, Sepsiszentgyörgy

A kolozsvári Kovács-lakóházzal (1942) majdnem azonos terv egy körülbelül tízezer négyzetméteres telekre készült Sepsiszentgyörgy Szemerja kerületében. Az L-alakú ház földszintjén két egybenyíló szoba, konyha, fürdőszoba és előszoba található. Az előszoba lépcsője a padláson lévő hálószobákhoz vezetett. A földszinti két egybenyíló szobából nyílik egy különálló fedett veranda, amelynek boltíves oszlopai a homlokzat jellegzetes motívumai. A konyhából egy kis zárt előtéren keresztül hátsó kijárat vezet a kertbe, innen érhető el a pincelépcső is. A külső megjelenés jellemzője a kőalapzat, az előcsarnok és az erőteljes tetőforma. Kabay Gábor ügyvéd jó barátja volt Kós Károlynak – az ő közreműködésével sikerült Kós Károlyt bevonni a szövetkezeti iskola és internátus tervezésébe. A fennmaradt levelekből kiderül, hogy Kós milyen szempontok szerint tervezte meg barátjának házát. Az épület sajnos nem valósult meg.

"Kedves Gábor öcsém!

(…) Azt hiszem, úgy látom, hogy ez az idő elkövetkezett. Az átmeneti korszak eltelt, reánk már az első vonalban nincsen szükség, tehát – visszatérhetünk eredeti hivatásunkhoz. Én a művészethez, irodalomhoz. S ha az Úristen még ad egy kis időt, egészséget és erőt, alkothatok talán egyet-mást mindkét fő munkateremen, s a képzőművészetben (építészetben) és az irodalomban is talán. Ebben reménykedem, és boldog vagyok, hogy ezt megérhettem. S most jössz Te is: családi házacskát akarsz terveztetni velem. A legjobb időben, mert az időm és a körülményeim most pontosan erre adták meg a lehetőséget. 1944-ben kirabolt és szinte teljesen elpusztított sztánai otthonomat a tavalyi ősz végén végre újra birtokba vettem, ma már a ház egy része lakható, a kert és a földek is három éven belül valahogy rendben lesznek. Gazdasági felszerelésem, bútoraim és az élethez még szükséges dolgok is – legalább – részben pótolhatók lesznek, és akkor lesz újra otthonom, ha nem is olyan, amilyen volt 944 előtt. Sajnos: összes könyveim, írásaim, rajzaim, feljegyzéseim, emléktárgyaim – menthetetlenül elpusztultak a Maniu-gárdák jóvoltából, és ez a legnagyobb veszteségem, mert pótolhatatlan szellemi és anyagi értékeim voltak: egy élet munkájának eredményei, termése, gyűjtése és leendő hagyatéka, tanúbizonysága. Ez fáj állandóan és kitörülhetetlenül. No, de most térjünk a Te ügyedre, mert az eddigiek Neked bizonyára unalmasak. Tehát először is:
márc. 8-án feladott leveledet tegnap, márc. 23-án kaptam meg itt Sztánán. Ezért válaszolok reá csak most. Ilyen a mi postánk. Ezért kérlek, hogy leveleidet, ha lesznek, címezd: Kolozsvár-Cluj, Str. Republicii 10. lakásomra, ahol eddig laktam 944 ősze óta, és ahol most is lakom még feleségemmel és leányommal meg unokámmal. Én ugyan többnyire Sztánán vagyok és leszek ezentúl, de bejárok Kolozsvárra, és ott mindent megkapok.
A tervet köszönettel vállalom, de postafordultával kérem felvilágosító válaszodat:
1. A telken hol lesz a külső bejáró kapu, és honnan vezet vagy fog vezetni az út a házhoz? Ezt tudnom
kell, mert az alaprajzi elrendezését ez is befolyásolja.
2. Kell tudnom, hogy életedet hogyan akarod élni az otthonodban: melyik szobát mire akarod használni,
hogyan akarsz vagy szeretnél élni, hogyan berendezni. Remeteéletre gondolsz, vagy társasági
életre is. Vendégszobát ha tervezzek a manzárdba (még ha most nem is épülne ki).
3. Családilag hogy állasz? (Nem indiszkréció, de tudnom kell.) Nősülés?
4. Szóval mindenfélét írjál meg, hogy bele tudjam magam élni a Te mai adottságaidba, későbbi szándékaidba
és előrelátható lehetőségeidbe.
Részletes és lehető rövid időn belüli választ várok és kérek. Addig is vázlatokat készítek – magamnak.
De komoly tervezést csak a válaszod után folytathatok, ha lelkiismeretes vagyok. És igazán jó, szép, megfelelő házacskát szeretnék építeni. Ami ne hozzon szégyent reám, és örömöd legyen Neked benne. Tehát kérem leveledet kolozsvári címemre, és boldog ünnepeket kívánva, valamint hálásan köszönve, hogy nem felejtkeztél meg rólam, vagyok öreg bátyád
barátsággal
Kós Károly"

(Kós Károly levele Kabay Gábornak. 1948. március 24. In:Sas Péter (szerk.): Kós Károly levelezése. 2003. 395-397.)

"(...)Betartottam a fő utasításokat és kívánságokat, igyekeztem a helyzetet is megérteni és hozzá alkalmazkodni. Az általad vázolt összterületet nem növeltem, de a szobákat elég nagyra vettem. Viszont olyan belső közlekedési rendet igyekeztem megvalósítani, hogy a lehetőség szerint a benne való életet kényelmessé tegyem, viszont mindent, ami különböző funkciókat szolgál, egymástól elválasszam. Mindenekelőtt egy helyiséggel megszaporítottam a házat: egy kis verandával, mely északkeletre néz, hogy a reggeli nap érje, de a délutáni ne
érje. Be lehet úgy üvegezni (beakasztható és leakasztható üveges rámával), hogy télen télikert lehessen; vagy nyáron csak az északi szeles oldalára akasztani az üvegtáblát. Elég tágas előszobát terveztem, ahonnan mindent meg lehet közvetlenül közelíteni. Világítása üvegezett ajtóból, de főleg a verandára nyíló üveges ajtón és ablakból történik (a külső bejáró ajtó külső-belső lenne; a külső teleajtó, belső üvegezett felül). Az előszobából közvetlenül nyílik a két szoba, a veranda, a padlásfeljáró (innen a konyha), a közös szagtalanító előterű WC és fürdő. Marad falfelület fogasnak is, ami előszobában szükséges. A padláslépcső hely manzárd esetében manzárdlépcsőnek szolgálhat, ezért nyílik az előszobából, de különben is fontos, hogy a padlásra a konyhából külön és fedél alatt lehessen feljárni. Manzárd esetén a manzárd a déli oldalra kerülne, és már most úgy van a fedélszék szerkesztve, hogy csak be kellene majd oda építeni a faváz falakat és a nagyobb fedélablakokat, és kész. A kémények már ott vezetnek fel. A konyhának hátra (nyugat) felé fedett tornácos előteret terveztem. Ez szükséges, hogy ne az előszobán keresztül történjék szennyvíznek ki- és bevitele, stb. És ebből a fedett (és beakasztható) tornácból nyílik a kamra (nem a konyhából, ami nem jó sok okból) és a pincelejáró. Tehát a konyhából a padlásra és a pincébe fedél alatt közvetlenül el lehet jutni. Azt hiszem, ez igen jó megoldás. Pince kerülne az előszoba és veranda alá; ha nem elég, kerülhetne a konyha alá is. (Erről értesítsetek, hogy a kiviteli tervek és anyagszámítások aszerint készülhessenek). Szóval: kérlek, írjátok meg, helyes-é ez az elgondolás, mit akarnátok módosítani a helyiségek nagyságában. Én a kályhák pontos helyét is kijelöltem: jó lesz-é így? Egyáltalában: mindent írjatok meg. Az épület külsejét a vázlat szerint gondoltam el: egyszerű volna, csak az arányai volnának megfelelően olyanok, hogy feltétlenül művészi hatása lenne, és szép sátorfedele emlékeztessen a székely régi sátorfedelekre. A fedél kisebb tagozásai (ablakok, zsupok stb.) megteszik aztán a magukét. (...)'

(Kós Károly levele Kabay Gábornak. 1948.május 3. részlet 397-398.)