Bánffy-kastély helyreállítása, Bonchida

„Mint mérnök is többször dolgoztam neki [Bánffynak], kolozsvári lakását átalakítottam, s Bonchidán is restauráltam az egyik bástyát és belső munkákat is végeztem. A hallba például kívánsága szerint késő reneszansz-kora barokk ízlésben kandallót terveztem. Egy ügyes vistai kőfaragót vittem Bonchidára, hogy egy az egyhez arányban készült rajzom után kifaragja a köveket... (Benkô Samu: A közügyekrôl – Utolsó beszélgetés, Benkô Samu beszélgetései Kós Károllyal. Kriterion, 1978. 132.)

„Egyszer rettenetesen megijedt [Bánffy Miklós], mert megrepedt a bonchidai kastély egyik bástyája. Többen azt tanácsolták neki, hogy a megrepedt részt le kell bontani és újra kell építeni. Hívott, hogy nézzem meg én is. Alig jártuk körbe, már kérdezte, hogy na, mit csináljunk. – Tudja mit, gróf úr – válaszoltam én azon nyomban –, itt bontani egyáltalán nem szabad. Mert amit újraépítünk, az sohasem lesz olyan jó és sohasem áll össze az eredetivel. Egyebet kell itt kitalálni. Drótozzuk meg. Az a legjobb és a legbiztosabb. Megdrótoztuk. A falba vájatokat faragtattam a vasszálaknak, s erős contracsavarokkal jól összeszítottuk, fájinul bevakoltuk, s kész volt. De boldog volt Bánffy! Ott volt a dolgozószobája és a modern könyvtár.” (Benkô Samu: A közügyekrôl – Utolsó beszélgetés, Benkô Samu beszélgetései Kós Károllyal. Kriterion, 1978. 136.)

A kastély a második világháború áldozata lett, a maradványai ma is a környékbéli építkezések anyagforrása.