Fejedelmi síremlék

A mauzóleumok és a nemzeti hősök sírhelyei nemcsak az építészhallgatók, hanem a kor számos vezető építésze, közöttük Medgyaszay István és Pogány Móric érdeklődését is felkeltették. Kós Attila-mauzóleuma, amely a hun birodalom legendás vezetőjének állít emléket, a kőnek olyan korlátozott történelmi utalással megvalósuló használatát alkalmazza, amely egyfajta absztrakció útján ér el monumentális hatást. Ez a monumentalitás egyébként nincs jelen olyan tervek túlrészletezett megjelenítéseiben, mint amilyen például a Falusi templom. A hosszanti elrendezésből kiemelkedő, nagy központi kupola vagy a tágas központi terem egyaránt megtalálható a Párizsi Finn Pavilon (1900) esetében, majd pedig a Turini Kiállítás Magyar Pavilonja (Tőry, Pogány és Györgyi, 1911) vagy a Budapesti Állatkert Madárháza (Kós és Zrumeczky, 1908–1912), illetve Pálmaháza (Räde Károly, Ilsemann Keresztély) terveiben. Ezek a formák Attila király és az ókori hunok sátrainak kőben elképzelt monumentális életrehívásai. A főbejárat fölött az „Attila” felirat olvasható.