Székely Nemzeti Múzeum múzeumőri lakóházai, Sepsiszentgyörgy
Épületleírás
„Az épület történetéhez tartozik az is, hogy az eredeti programmon kívül ugyancsak a múzeum telkén, a múzeumépület nyers befejezésekor azonnal hozzáfogtunk két múzeumőri lakóház építéséhez is, melyek a maguk különbözőségében ugyanazon elvek szerint terveztettek meg és építtettek fel, mint a Múzeumépület.” (Kós Károly: A Székely Nemzeti Múzeum építése. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára, Sepsiszentgyörgy, 1929. 29.)
A Székely Nemzeti Múzeum 1911-ben bízta meg Kós Károlyt a múzeumőri lakóházak tervezésével, a főépülettel párhuzamosan. A Múzeum éves jelentései alapján 1912 nyarán a két ház elkészült „úgy, hogy az átadható volt lakás céljára”. A két épület a múzeum mögötti domboldalon áll, egymás mellett: az északkeleti, emeletes ház Csutak Vilmos számára, a délnyugati, szerényebb méretű, földszintes lakóház László Ferencnek készült, a múzeumőrök „személyes és tetemes anyagi áldozatkészségük segítségével”[1]. Mindkét épület a múzeum építészeti gondolatának visszafogott megismétlése: a fehér falak jellegzetes terméskő lábazatból nőnek ki, és magas dőlésszögű, változatos tetőformákkal vannak lefedve.
Kós Károly 1911 júliusában küldte meg Gödri Ferenc sepsiszentgyörgyi polgármesternek a múzeumőri lakóházak vázlatterveit. A múzeum levéltárában őrzött eredeti rajzokat áttanulmányozva, eltérések figyelhetők meg a megvalósult változathoz képest. Ilyen például az „A típusú”, földszintes épületnél a bejárati lépcső fölé nyúló kis tető, amely a terasz megépítése miatt elmaradt. A „B típusú” Csutak-háznál az oldalról megközelíthető terasz helyett Kós egy szemből felvezető lépcsőt rajzolt, amely egy félig nyitott verandára vezetett. Ide egy lépcsővel ellátott hall került megépítésre, amihez egy eredeti Kós-féle lépcsőterv is fennmaradt. A tetősíkok ábrázolása a terven eltér a megvalósulttól, végül egy kevésbé domináns tetőablak került az északkeleti oldalra.
Mindkét múzeumőri lakóház bejárati halljába fadeszkás díszmennyezet került, és a belső terekben jellegzetes faragott részletek fedezhetők fel. A két épületben ma a Múzeum működik.
[1] Csutak Vilmos: A Székely Nemzeti Múzeum alapítása és gyűjteményeinek ötvenéves fejlődése. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára, Sepsiszentgyörgy, 1929. (12.)
Bibliográfiai adatok
Kós Károly: A Székely Nemzeti Múzeum építése. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára, Sepsiszentgyörgy, 1929 (26–29.)
Kónya Ádám: Kós Károly épületek Sepsiszentgyörgyön. A Sepsiszentgyörgyi Múzeum Kiadványa, Sepsiszentgyörgy, 1973
Kós Károly: Életrajz. Szerk.: Benkő Samu. Szépirodalmi Könyvkiadó–Kriterion, Budapest–Bukarest, 1991 (117.)
Gall, Anthony: Kós Károly műhelye – tanulmány és adattár. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2002 (238–239.) [1911-3]
Fabó Beáta–Anthony Gall: „Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem”. Kós Károly világa 1907–1914. Budapest Főváros Levéltára, 2014 (170–171.)
Gall, Anthony: Kós Károly és Sepsiszentgyörgy – a székely nemzetnek székely kultúrházat akartam. Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 2015 (82–87.)
Gall, Anthony: Kós Károly (Az építészet mesterei. Sorozatszerk.: Sisa József). Holnap Kiadó, Budapest, 2019 (119–120.)
