Kép

Épületleírás

 

„…(S csendesen emlékeztettem (Pogányt) arra is, hogy az én szigorlati feladatom ‘földbirtokos udvarháza’ volt, s azt Schulek professzor ‘kitűnő’-nek minősítette; mire ő epésen megjegyezte: ‘csakhogy a főúri kastély nem székely kurtanemes-porta ám.")

(Benkő Samu: Kós Károly életrajz 1991. 75–76.)

A tervezési feladatra adott válasz formailag nagyvonalú, részleteiben kidolgozott és romantikus szemléletű. A helyiségek lineáris sorát egyetlen oromfal zárja le. A mellette lévő bejárati torony lesz a téglalap alakú fallal körülvett udvar egyik oldala. Az udvar megoldása, amely az építész korai terveire jellemző (pl.: Udvarház a domboldalban) nagyvonalúságot mutat a játékos kidolgozás és a manzárdok, bástyák, loggiák, teraszok és tornácok hozzáadása által. A lábazat, a lépcső, a teraszok és a bejáratokat ke­retező és meghatározó ívek anyaga a kő marad. Az érkező kocsik, miután áthaladtak a kapu masszív kőoszlopain, a torony elôtt állnak meg. A nyitott bejárati tornác teteje egyúttal a felső szint terasza is. A kastély felé közelítve a látványt a bástyák és padlásszobák összessége, valamint egy kis kápolna uralja. Mindez nem különbözik attól, ami később a Székely Nemzeti Múzeum tervében is megjelenik. A bejárati csarnokból nyílik a hall, az épület magja. Az udvarra nyíló helyiségek között található a múzeum és az ebédlő. A földszint külső sávjában hallok és szalonok sorakoznak, amelyek mind az épület egész hosszán végigfutó nagy teraszra nyílnak. A belső tereknek az építész által tervezett berendezése monumentalitást tükröz: mitológiai jelenetek és középkori kastélyokat ábrázoló falfestmények, festett üvegablakok vannak hivatva ezt életre hívni. Az intim léptéket kis alkóvok és sarkok adják meg, mindegyiknek saját kispadja, gobelinje és kandallója van. A leendő lakók viselkedésmódjára az ebédlő falán függő korsók és tányérok utalnak.

Mialatt a finn építészet (Lars Sonck: a Helsinki Telefontársaság, 1904–1905: árkádok, oszlopok, tornyok és manzárdok; Gesellius, Lindgren, Saarinen, Finn Nemzeti Múzeum, Helsinki, 1904–1910: külső forma) ellenállhatatlan befolyása sugárzik e tervből, az a középkori kastélyok és templomok olyan romantikus, túlnyomórészt kőben megvalósuló újraértelmezésének szélesebb csoportjába is tartozik (jóllehet valószínűleg közvetlen finn hatás által), amely különösen a késő 19. és a kora 20. századi észak-amerikai, skandináv és skót építészetre volt jellemző (pl. J. B. Pirie és John Morgan: a Rubislaw-ház, Queen’s Road, Aberdeen; F. R. Schock: C. W. Potter háza, 130 Lake Shore Drive, Chicago, 1890–91; Harald Boklund és August Lindvall: Teleborg Kastély, Växjö mellett, 1900). Ugyanennyire érvényesek a párhuzamok a meglévôőerdélyi kastélyokkal, például a Vajdahunyad-várral, amely fô helyen szerepel Kós interpretációi között az Erdélyország népének építése című tanulmányában.

 

A pályázat kiírásának dátuma: 1907. július 3. Az eredményhirdetés dátuma: 1908. március 2. A zsűritagok: Hauszmann Alajos, Hültl Dezső, Rainer Károly, Nagy Virgil és Pecz Samu.

Bibliográfiai adatok

A Magyar Mérnök-és Építész-Egylet nagypályázata. Magyar Építőművészet VI/10. 1908 október (8-.17)

 

Kós Károly levele Kubinszky Mihálynak. Kolozsvár 1964.X.17. Sas Péter (szerk.): Kós Károly levelezése. Mundus Magyar Egyetemii Kiadó, Budapest 2002 (591-594.)

Gall, Anthony: Kós Károly műhelye – tanulmány és adattár. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2002 (122.) [1908-1]

Gall, Anthony: Kós Károly (Az építészet mesterei. Sorozatszerk.: Sisa József). Holnap Kiadó, Budapest, 2019 (41-42.)

Tervezés ideje
1907 - 1908 1908
Mai településnév
nincs
Építtető
A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nagypályázata, I. díj, jelige:"Traditio"
Tervező
Pogány Móric nevén Kós Károllyal
Társalkotó/Társtervező
Révész Tibor
Róth Zsigmond
Prokisch János
Épülettípus
lakóépület
Épület mai státusza
nem valósult meg