Viola Kornél lakóháza

Ennek a Kolozsvár egyik kertvárosában álló kétemeletes villának a szokatlan jellegzetessége a főhomlokzat hullámos profilja. Noha ez a korabeli német házépítészetben található rokon vonásokkal vethető össze, Kós inkább a Székelyföldön található udvarházak és templomok népi barokk tornácainak homlokzatát jelöli forrásnak. A földszinten egy nagy lakást fogad magába, mialatt a tető alatti manzárdlakás egy lépcsőről nyílik, amely a földszintről külön bejáraton keresztül érhető el.

A népi barokk hatásáról Benkő Samuval beszélgetett Kós Károly:

"– És mi történt a barokkal?

– Az is erdélyivé honosodott. Különben mire már hozzánk ért, jelentős változásokon ment keresztül. Mindenütt módosították rajta valamit: vettek el belőle és tették hozzá. Bécsen keresztül érkezik Magyarországra és onnan ide. Mária Terézia korának bécsi barokkja már nem az, ami volt az olasz, a francia. A magyarországi még tovább egyszerűsödött. S minél keletebbre jött, annál szimplább lett. És annál inkább összefonódott a korábbi stílusokkal, melyek akkorra már népi mesterek keze nyomán mindenütt elterjedtek. Néhány jezsuita templom kivételével, melyeknek idegenből hozták a tervét, és onnan jöttek a fundáló mesterek is, a barokk építészet is helyi jellegűvé vált. Itt nem léphetett fel olyan új mestergárda, mely a régi építészetet fenekestül felforgassa. Lassú átmenetben ötvöződtek a stílusok. A barokk is beleszívódott a népi építészetbe. Ezt elsősorban a Székelyföldön figyelhettem meg. Sok barokk épületet rajzoltam falun és városon egyaránt. Szerettem őket.

– Egy-egy barokk vonalot terveiben is felhasznált? Ha kinézek itt az ablakon, a Rákóczi úton Károly bácsi egyik házat látom. Oromfala mintha a tordai polgárházakra emlékeztetne?

– Igazad van. A tordai házak különösön tetszettek nekem, s mint jól mondod, ennek a szemközti háznak a tervezésekor felhasználtam ott megkedvelt vonalakat. Aztán rendkívül tetszett nekem annak a szép háromszéki templomnak.... a gelenceinek a barokk portikusa. Ahogy az beleilleszkedik a jóval korábbi épület tömegébe... Micsoda finom, szép építmény. Nem ellenkezik az épülettel. Nem látszik felesleges hozzáragasztásnak." (Részlet „Őszi beszélgetés Kós Károllyal Erdély köveiről”. Kérdez: Benkő Samu, Utunk, 1977, p 120. old.)