Marosvásárhelyi közüzemek két lakóháza

„Azon az őszön [valójában 1910 januárjában] történt, hogy a néhány nap óta Budapesten tartózkodó Bernády György, Marosvásárhely mindenható főispán polgármestere találkozóra hívott meg Pannónia szállóbeli szállására. [...] Azért hívott – mondotta –, hogy személyesen is megösmerjen, és közvetlenül tőlem kérdezze meg volna-é kedvem és időm elvállalni a marosvásárhelyi városi gázgyár munkásai és tisztviselői számára a jövő esztendőben felépítendő egy-egy emeletes lakóházának egyelőre vázlattervei és műszaki leírása sürgős elkészítését.

Elcsudálkoztam ezen a nem várt felszólításon:

- Szűkebb körű pályázat volna ez?

- Nem – mondotta a polgármester –, kizárólag önhöz intézett személyes kérésem.” (Kós Károly: Életrajz. Szerk.: Benkő Samu. Szépirodalmi Könyvkiadó–Kriterion, Budapest–Bukarest, 1991. 106.)

1900-at követően, Bernády György polgármestersége idején Marosvásárhely gyorsan fejlődött, olyan új középületek épültek, mint például a Kultúrpalota és a Városháza, amelyek a századforduló magyar építészetének jelentős munkái közé számítanak. Az új ipari épületegyüttes a város külterületén, közvetlenül a vasútvonal és a tervezett turbinakomplexum számára építendő csatorna mellett helyezkedett el.

1910. január közepén megjelent Az Újságban az ajánlati felhívás „városi villamos telep átalakítás és bővítés” tárgyában. Az Erőátviteli telep pályázatának előkészítése több éve folyamatban volt, és a végleges anyag tartalmazott terveket az igazgatósági épületekre is. Végül azonban a kihirdetett műszaki, gépészeti, technológiai jellegű pályázatból Bernády a lakóépületeket kivette. E hónapban találkozott a polgármester Pesten több érdekelt vállalkozóval, valamint Kóssal is, akivel személyesen megállapodott a tervezési feladattal kapcsolatban.

Kós Károly 1910. április 19-én elküldte a két közüzemi épület terveit (10 rajzot) Bernády Györgynek – „szóbeli megállapodás szerint”–, erre bizonyíték egy ekkorra datált levél (RNL). A város május 3-án Kós tervét és költségvetését megvalósításra alkalmasként előterjesztette (3244/910). A május 12-i ajánlati határidővel tartott versenytárgyalás során a Mérnöki Hivatal az 1. sz. épület esetében Bustya Lajos, a 2. sz. épületnél Barabás Domonkos pályázatát értékelte legelőnyösebbnek. 1910 júniusa és augusztusa között Kós elkészítette a kiviteli terveket, a művezetés és a részlettervek kidolgozása az év második felében és 1911 elején zajlott. Tavasszal elkészült a két ház, az átadás elhúzódott nyárig.

Kós Károly 1910 nyarától Torockai Wigand Edénél szállt meg Marosvásárhelyen, amikor a gázgyár lakóépületeinek tervén dolgozott. Ebben az időszakban a két építőművész szorosan együttműködött. Kós kéthetente járt Kolozsvárra és Vásárhelyre, a közüzemi épületek művezetésére, szülei brétfűi házának építkezésre, és a Wiganddal közös munkájuk, a kolozsvári Folyovits-ház előkészítésével is foglalkozott.

Az egykori Gyár utcában egymás mellett álló két épületben az alkalmazottak részére kialakított lakások kaptak helyet.

1. sz. épület:

A főépület két különálló, fedett átjáróval összekötött, nyeregtetős épületrészét masszív bástyatorony köti össze. A torony valójában szerves része a keleti traktusnak.

Az utcai, déli homlokzat felől a bal oldali tömbben szintenként 4-4 kétszobás lakás volt, önálló lépcsőházzal, a pincében raktárhelyiséggel. A jobb oldali tömbben szintenként 1-1 lakás, amely előszoba, 4 szoba, fürdő, konyha és cselédszoba helyiségekből állt. A pinceszinten fürdő, mosókonyha és pincehelyiségek lettek kialakítva. A toronyban lépcső vezetett fel az emeleti nagy lakáshoz, feltehetően ez volt az igazgatói lakás.

2. sz. épület:

A másik épülettel rokon módon osztott funkcionális tömböket a nyitott tornác és egységes tetőzet kapcsolja össze. Egyetlen lépcsőháza az emeleti tornáchoz vezet. Bal oldalán L alakban 3 szoba-konyhás és 2 kétszobás lakás található (mindkét szinten), míg a jobb oldali traktusban 1 háromszobás lakás kapott helyet az emeleten, a földszinten itt egy kétszobás és egy szoba-konyhás lakás van. Az emeleti kisebb lakások közös mellékhelyiséggel rendelkeztek a nyitott tornác végén.

A főépületet utólag vasbeton födémmel összekötötték, a lakásokat pedig átépítették irodai használatra. Ekkor szűnt meg a fából készült, fedett összekötő folyosó. A főhomlokzaton lévő faerkélyt egy időben vasbetonnal és acélkorláttal váltották ki, mára részben visszaállították. A terméskőlábazatra cementfesték került. A főhomlokzat jobb oldali oromzatán lévő eredeti, címeres felirat – Maros-Vásárhely sz. kir. város Világítási és Erőátviteli telepe – ma már nem látható. Az utcai támfalból nyíló kaput utólag befalazták. A szerényebb megjelenésű második épület nyitott tornácait beüvegezték, az oldalhomlokzat kiugró faerkélyét átalakították.