Vármegyei Közkórház, Sepsiszentgyörgy

„És akkor ősszel (1913) jutottam hozzá eddig való legjelentősebb építészeti megbízatásomhoz, és pedig ugyancsak egészen sajátságos módon: a Háromszék vármegyei közkórház-építkezés tervezői és kivitelezésének művezetői munka-feladatához” (Kós Károly: Életrajz. Szerk.: Benkő Samu. Szépirodalmi Könyvkiadó–Kriterion, Budapest–Bukarest, 1991. 126.)

Dr. Fogolyán Kristóf, a sepsiszentgyörgyi Vármegyei Kórház igazgatója – akinek nevét ma a Megyei Sürgősségi Kórház viseli – 1906-től egy modern egészségügyi komplexum megvalósításán fáradozott. Miután a Belügyminisztérium illetékes műszaki vezetője, Bierbauer főtanácsos által készített tervek megvalósítását a helyi bizottság és a vármegye vezetése sem támogatta, Kós Károlyt kérték fel új tervek elkészítésére. Javaslatuk szerint a régi kórház felett, a városközponthoz közeli, többhektáros keleti domboldalon, akkoriban korszerűnek számító pavilonrendszerben kellett felépülnie úgy, hogy külső megjelenésében fejezze ki a „székely város és a székely nép sajátos építő, formáló szellemét”. Kós a tervezési programot Fogolyán főorvos és bizottsági tag közreműködésével dolgozta ki. Néhány modern, nyugat-európai kórházmegoldás áttanulmányozása után meghatározták a különböző rendeltetésű pavilonokat, azok helyiségeit és elrendezését, illetve az egyes épületek helyét a terepen, és végül a közlekedési hálózat lehetőségeit.

A vázlattervek 1913–1914 telén, a kiviteli tervek 1914 és 1918 között készültek. 1915 őszén megindult a tereprendezés, ám a következő év nyarán a munkát leállították, a háború után 1926-ig folytatták, majd már új koncepció szerint 1938–39-ben, 1941–42-ben majd egészen napjainkig.

Kós Károly tervei a kórház komplexumhoz:

Főépület

Fertőzőbetegek pavilonja

Hidegház (ravatalozó)

Gazdasági épület

Anya-és csecsemővédelmi pavilon

Összefoglaló cikk:

Székely Nép, 1942 október 3. 4 old.

Gaal Olga: 

Még ebben az évben átadják rendeltetésének a Székely­ föld legnagyobb és legkorszerűbben felszerelt kórházát
A sepsiszentgyörgyi állami kórház négyévtizedes vajúdása világháború és a megszállás sodrában
Tizenhat millió pengőt irányoztak elő az ezer beteget befogadó egészségügyi intézmény részére.

Sepsiszentgyörgy, okt. 2. Amikor a be­fejezéshez közeledő sepsiszentgyörgyi állami kórház tetőterraszáról széttekintünk az októberi nyár égkék és naparany fáty­lába burkolózott csodás vidékre, hamaro­san megállapítjuk, hogy a sepsiszentgyör­gyi állami kórház a Székelyföldnek nem­ csak legnagyobb, de egyben legszebb fek­vésű háza is lesz. 

Szorgos munkáskezek dolgoznak a felig kész épületen, hogy a csaknem négyévtizedes akadályverseny után, végre tető alá hozzák a Székelyföldnek ezt a nagy fontosságú egészségügyi intézményét.

Fogolyán Kristóf dr. igazgató-főorvos­sal beszélgetünk a kórház múltjáról és je­lenéről. Ö állt a bölcsőjénél ezelőtt har­minchat esztendővel a Sepsiszentgyörgyön létesítendő nagy állami kórháznak. Abban az időben ugyanis csak azzal a kikötéssel fogadta el a meghívást a régi kórház igazgató-főorvosi állására, ha az állam a korszerű követelményeknek min­den tekintetben megfelelő új kórházat építtet a székelység számára.

1906-ban határozták el a sepsiszent­györgyi állami kórház felépítését. Kisebb-nagyobb nehézségek árán 1914-ben elkészültek a tervek, az építkezéshez szük­séges anyagi eszközök is rendelkezésre állottak már és így kiírták a pályázatot a kórház építésére.

Közbeszól a világháború

Nagy Mihály László kézdivásárhelyi vállalkozó nyújtotta be a legolcsóbb ajánlatot, aki meg is kapta a kórházépítési megbízást azzal a feltétellel, hogy 1914 szeptember 1-én teljesen készen köteles a kórház épületeket átadni.

A vállalkozó építész óriási felkészültséggel kezdett hozzá a munkához, az összes építőanyagot a kórház kijelölt területén épített barakokban helyezte el, ahol többek között több mint 6 vagon vastraverz volt elhelyezve. A kő leszállításakor az őrkői bányából keskeny vágányú ipar­vasutat építettek. Egyszóval minden kilátás meg volt arra, hogy a kórház épületei 1914-ben elkészülnek. Akkor tornyosult a szép tervek megvalósítása elé a nem várt nagy akadály, az 1914 július hó 28-án kitört világháború. Már az első napok általános mozgósítása a munkásoktöbb mint 95 százalékát hadba-szólította. A munkalatok ilyenformán természetesen egyszeriben megakadtak.

ld. Szentkereszty Béla báró, a vármegye akkori főispánja, akinek nevével az új kórház építése szorosan összefűződik, a háború kitörése után is minden erejével rajta volt- hogy az építkezések tovább folytatódjanak és a kitűzött időpontban tető alatt, legyen a hatalmas kórházépület. Ennek érdekében számos munkást és iparost mentesített a katonai szolgálat alól, úgyhogy — habár lassabban is — de tovább folytatódtak az építkezési munkálatok.

1914 őszén már mintegy száz orosz hadifogoly is tevékenykedett az építkezésnél. De ekkor újabb nehézségek léptek fel. Ugyanis a vállalkozó építész, különösen a munkadíjak ugrásszerű növekedése és a még szükséges építőanyagok megdrágulása miatt nem volt képes tovább építtetni a kórházat. Ekkor a kórházépítő bizottság a telepen lévő építőanyagot beszerzési áron átvette a vállalkozó építésztől és az építkezéseket egyelőre beszüntette. Ebben az időben már tető alatt állott a fertőző betegek pavillonja, a gazdasági épület, a ravatalozó. A főépület pedig alapjában gyönyörű coklops falakkal a földszint padlószintjéig szintén készen állott. Thuróczy kézdivásárhelyi asztalosmesternél mór csaknem az összes asztalosmunka elkészült a kórházépülethez.

A gyászos trianoni béke idején ilyen állapotban volt a kórház. A megszállás alatt az építkezések csaknem teljesen szüneteltek, mindössze annyi történt, hogy a fertőző betegek csaknem kész pavilonját 1923-ban befejezték és azt rendeltetésének átadták.

1936-ig, vagyis mindaddig, amíg a kórház vezetője magyar orvos volt, az idegen hatalom vezetői semmit sem tettek a kórházi építkezések továbbfolytatása érdekében. Ekkor a vármegye élére került Bidu prefektusnak politikai szolgálataiért megígérte a kormány, hogy a vezetése alatt álló kórházat befejezteti. Nemsokára meg is kezdték az alapjában már kész főépület építkezését és egészen elütő stílusban, bukaresti mérnökök által készült tervek szerint egy blokkház kinézéséi utánzó épületet csináltak, ahelyett a gyönyörű erdélyi stílusú épület helyett, amelyet Kós Károly tervezett annakidején a vármegye részére.

A felszabadulásnak kellett jönnie...

Az akkori politikai viszonyok miatt nemsokára ismét abbamaradt az építkezés és katonai egészségügyi anyagraktárrá alakították. Ezt a célt szolgálta égészén a bécsi döntésig, amikor az ott felhalmozott anyagokat szeptember első nap­jaiban nagy felkészültséggel elszállították, Johann Béla dr. kormánytanácsos, egészségügyi államtitkár, a magyar csapatok bevonulása utáni első napokban telt erdélyi körútja alkalmával a korházépülettel megtekintette s bár annak szembeötlő fogyatékosságait már akkor észrevette, mégis minden igyekezetével azon fáradozott, hogy minden erdélyrészi kórházat megelőzve, a székelység felkarolása érdekében, a sepsiszentgyörgyi kórház kapjon elsősorban olyan anyag segítséget, hogy az év folyamán az épületet át tudják adni rendeltetésének teljesen felszerelt, üzemképes állapotban.

Ugyanez alkalommal Fogolyán Kristóf dr. igazgató-főorvos közbenjárására és javaslatára, a fertőző betegek pavillonja fölé egészen új emelet épül tüdőbetegek elhelyezésére, teljesen elkülönített lépcsőházzal és bejárattal. Ez az építkezés szintén befejezést nyer ez ér folyamán.

Johann Béla dr. államtitkár elgondolása szerint 30 tüdőbeteget helyeznek ebben a napozó teraszokkal, nappali szobákkal és minden korszerű higiéniai felszereléssel ellátott épületrészben.

A most befejezés előtt álló főkórház­épületben közel 60 szülészeti és nőgyógyászati beteg nyer elhelyezést, ezenkívül lesz sebészeti osztály és egy kis osztály férfi és ezzel párhuzamosan női szemészet részére.

Az épület középső részében elhelyezett padlásszerű második emeleten lesz elhelyezve az orr-fül-gége osztály.

Ezek szerint tehát a sepsiszentgyörgyi m. kir. állami kórház még szülészeti, nőgyógyászati osztállyal, szemészeti osztállyal és orr-fül-gége osztállyal bővül, s igy azok közé a kórházak közé emelkedik, amelyek már a nagykórházak keretébe tartoznak. Azzal a gondolattal, hogy a székelység végső megyeszékhelyén olyan egészségügyi intézet álljon a lakosság rendelkezésére, amely lehetővé teszi, hogy a gyógyulást kereső betegek, minden betegségnél megkaphassák a maguk szakorvosi ellátását.

A sepsiszentgyörgyi állami kórház vállalkozó építésze Imreh Sándor az építészeti tervező és miniszteri megbízott Jublonszky Ferenc budapesti építészmérnök, ellenőrzőmérnök Boga Kálmán Sepsiszentgyörgyi ny. államépítészeti hivatal-főnök.

Az egykori padló 24 kilós terhelést sem bír el

A vállalkozó építész szakszerű magyarázattal kísérve vezet végig bennünket a befejezéshez közeledő kórházi épület folyosóin, termein. Az emeleti termeik padlózata mindenütt felszakitva és a hálószerűén keresztberakott vas tartórudak meghajoltan szégyenkeznek ki a cement-anyagból. Ez az idegen uralom alatt épült.

— Ennek a padló-lemeznek 400 kiló hasznos terhelést kellene elbírnia, — magyarázza az építész — és amikor a kísérleteket végeztük, már 24 kg. hasznos terhelésnél behajlást mutatott.

Amikor ráállunk a hátborzongatóan vékony cementlemezre, meginog az emeleti szoba talaja alattunk.

— Hát igy is lehet építkezni és még hozzá kórházat? — tör fel belőlünk szinte elemi erővel a kérdés, az emberi lelkiismeretlenség ilyen elképesztő bizonyítéka láttán.

— Úgylátszik, hogy igen, — válaszolja kísérőnk, — abban az időben mindent lehetett. Az emeleti padló vashálózattal bélelt cementlemezének legalább 8 cm. vastagságúnak kell lennie. A bukaresti mérnökök szerint azonban, — amint látja 3—3.5 centiméteres vastagságú lemez is megfelel a célnak. Nem is szólva arról, hogy a cementet nagyrészt elke­zelték a lemezekből és igy nemcsak vastagság, hanem minőség szempontjából is csapnivalóan rossz. Ezért kell most újra feltörnünk az összes emeleti termek padlózatát és a lemezek vashálózatát megerősítenünk.

— Óriási munka ez, amit még el kell végezniük az épület befejezéséig. A gazdátlanul, gondozás nélkül álló feligkész épület ablakai is csaknem

mind betörtek.

Tízmillió pengőt irányoztak elő a kórház építkezési költségeire, a berendezéssel együtt 16 millió pengőt. Az építkezési munkaterv, — amint az építész vállalkozó Imreh Sándor tájékoztat, — még hosszú időre szól, mert tulajdonképpen ezerágyas kórház létesítéséről van szó.

Most a legsürgősebb munkálat a második emelet elkészítése, mert f e r t ő z ő pavillonból oda helyezik át ideiglenesen a ragályos betegeket, amíg a fertőző pavillonra húzott emeleti építkezés el nem készül.

A csaknem négy évtized óta épülő sepsiszentgyörgyi állami kórház tehát

végre tényleg a megvalósulás felé közeledik, mégpedig rohamlépésekkel. A

Székelyföld ezzel olyan újabb egészségügyi erődítményhez jut, amely évszázadokra kiható jelentőségű lesz a végvárakat hűen őrző és védő székely nép számára.