Monostori úti (Felsővárosi) református templom, Kolozsvár

„Ez a templom pedig a magyar léleknek alkotása s az ebből a lélekből fakadt magyar stílusnak egy gyöngyszeme.” (Debreczeni László: A kolozsvári monostori-úti református templom. In: Pásztortűz XIV./1., 1928. 12.)

A Kolozsváron, a Monostori út Mócok útjának elnevezett szakaszán álló, Kakasos templomként közismert, református templom esetében Kós kalotaszegi tapasztalataiból merített. A középkori eredetű, katolikusból reformátussá alakított templomok – pl. Bánffyhunyad, Magyarvalkó – jellegzetes négy fiatornya, a belsőben pedig a festett fakazettás mennyezet, faragott szószék, úrasztala és padozat köszön vissza itt.

A presbitérium által eredetileg megbízott Spáda János kolozsvári építőmester neogótikus templomtervét (1908) az egyházi vezetőség stílusbeli, költségvetési és esztétikai szempontból is elégtelennek találta, ezért felkérték Pohl Antal főmérnököt és Kós Károlyt, hogy vizsgálják meg a terveket. Kós válaszul elküldte saját, 1912 telén készült tervvázlatait, melyek elnyerték az építőbizottság tetszését, így megbízták őt a végleges tervek elkészítésével. Miután ezeket 1913 februárjában az egyháztanács, majd az igazgatótanács is elfogadta, júniusban kezdetét vette az építkezés, melynek számos mozzanata heves viták tárgyát képezte. Ilyen volt a nyílások száma, a fedés anyaga, illetve a toronyóra kérdése.

Az áram bevezetését a Ganz-féle Villamossági R.T. vállalta. A két kovácsoltvas csillár és a mellékhajók lámpái is e cég termékei. A templom mennyezete és a bútorzat festett díszítései Muhits Sándor iparművészeti iskolai tanár munkái, kivitelezőjük pedig tanítványa, Szántó Gergely volt.

Félévnyi munka után a templomépület december végére elkészült. Az építőbizottság 1914. január 14-én tekintette meg, és miután mindent megfelelőnek talált, átadta ideiglenes használatra. A felszentelésre 1914. március 22-én került sor.

1914-ben elkészült a két oldalról kapcsolódó parókia és igazgató-kántori lakás, valamint a templom mögötti iskola vázlatterve is. A háború miatt azonban az épületegyüttes már nem valósulhatott meg. Az 1970-es években végzett külső felújítási munkákban Kós Károly ismét részt vett.

A bazilikális elrendezésű templom főhajójához az apszis helyén tanácsterem, a déli oldalon pedig előcsarnok csatlakozik. A nyugati homlokzathoz egy kis portikusz épült, a keleti mellékhajóba pedig egy kiugró tornácon keresztül juthatunk be. A szabályos alaprajzra Kós egy változatos, erőteljesen tagolt, aszimmetrikus tömeget épített fel. A magasabb, négyszögletes torony, négy fiatornyával, meghatározó eleme a főhomlokzatnak, ennek ellenpárja a túloldali hengeres torony. A harangot magába foglaló, Soroninki József órásmester művével felszerelt, nagyobb torony csúcsán egy rézkakas található, amely jelkép sokszorosan visszatér a templombelsőben, de még a kerítésen is. A tetőzetet a látható helyeken zöld színű Zsolnay mázas cserép fedi, a nyeregtetőnél szürke eternitpalát alkalmaztak. Kós eredetileg vörös cserépfedést javasolt, végül anyagi okokból készült így.

A belső tér tagolását a vaskos kőoszlopokon nyugvó, a fedélszerkezetet tartó hevederívek adják. Az előcsarnok felett helyezkedik el a fából készült karzat, mellvédjén a Köpeczi Sebestyén József által tervezett és festett címerrel, amely utalásként az egyházközség múltjára, egy hamvaiból újjáéledő főnixmadarat ábrázol. (Ez látható az itt közzétett képeslapon is.) A berendezést kopjafaszerű faragványokkal ellátott, sötétbarnára mázolt fenyőfa bútorok alkotják. A középen, egy tömbben elhelyezett padok megközelítése a mellékhajók irányából lehetséges. Az épület részletes leírását Debreczeni László 1928-ban megjelent cikkében olvashatjuk.A templom városi környezetben, egy forgalmas út mentén, alacsony házak közé ékelve helyezkedik el. A Kakasos templom megalkotásában Kós számára a középkori erdélyi templomépítészet, illetve a népművészet forma- és motívumvilága jelentette a kiindulópontot. Ezeket ötvözve egy megjelenésében monumentális, ugyanakkor emberi léptékű épületet hozott létre.