Zebegényi római katolikus templom

A Budapesttől északra, a Duna partján fekvő település 1883-ban megalakult Templomépítő Bizottsága eredetileg Gyalus Lászlót bízta meg az új katolikus templom tervezésével. Az építés helyéül a község közepén lápos telket vásároltak, melyet később feltöltöttek, a patakot pedig kiépített kőmederben vezették el. A költségek előteremtésére gyűjtés indult, az építkezés mégsem kezdődött meg. 1907-ben az újjáalakított bizottságba a zebegényi nyaralók részéről beválasztották Györgyi Dénes műépítészt és Bartóky Józsefet, a Földművelésügyi Minisztérium egyik titkárát. Kós Károly mindkettejük családjánál gyakran vendégeskedett Zebegényben.

„Tavasz vége felé megkaptam a hivatalos megbízást a zebegényi templom tervezésének és művezetésének munkáira. Mellém adták két – zebegényi nyaraló – kollégámat: Jánszky Bélát és Györgyi Dénest munkatársaimul. De az én építésztársaim ebben a minőségükben nem sok vizet zavartak (amit én jó néven is vettem). A templom kivitelezése kapcsán csupán Jánszky tervező-építészeti tevékenysége érvényesült annyiban, hogy a torony felső részének külső formája és sisakja nem az én eredeti tervem, hanem az ő módosításával valósult meg, véleményem szerint az enyémnél esztétikusabban.” (Kós Károly: Életrajz. Szerk.: Benkő Samu. Szépirodalmi Könyvkiadó–Kriterion, Budapest–Bukarest, 1991. 84.)

A tervvázlatot 1908. augusztus 4-én terjesztették a bizottság elé. Az újszerű terv elfogadtatása nem ment zökkenőmentesen. Györgyi Dénesnek azzal sikerült meggyőznie a bizottságot, hogy kijelentette, a templom „román stílben” fog épülni. Bizonyára az is nehézséget okozott, hogy a főtervező, Kós Károly református vallású volt. Ezt a problémát úgy hidalták át, hogy a tervrajzokon Jánszky Béla neve szerepel elsőként.

1908. szeptember 10-én nyújtották be a templom előirányzatos költségvetését 41 884 korona végösszeggel. A kivitelezési munkaszerződést ifj. Melczer Károly budapesti építőmester  írta alá (aki a sztánai Varjúvárat is építette), és az Egyházi Főhatóság szept. 29-én hagyta jóvá. A templom alapkövének ünnepélyes letétele szept. 12-én megtörtént, sőt már szept. 8. óta folyt a földmunka.

A két tervező építész előírásai és irányítása mellett az építkezés jó ütemben haladt. A berendezési tárgyak terveit – főoltár, szószék, padok, festett üvegablakok – Kós Károly készítette el. A felépült templom ünnepélyes megáldására 1910. július 31-én került sor. A templom további felszerelése és kifestése már lassabb ütemben történt. A belső tér falképeit a Gödöllői Művésztelep alapítója, Körösfői-Kriesch Aladár vezetése mellett, Leszkovszky György tanársegéd tervei nyomán és közreműködésével az Iparművészeti Iskola növendékei festették meg 1914-ben.

A terv korai vázlatai újrafogalmazzák a kőből épült, kis, román stílusú, falusi templomot. A terméskőfalazatnak a lábazatra való korlátozása elszakad az eredeti vázlat rusztikus jellegétől. A megépült templom egyszerűen kezelt, aszimmetrikus főhomlokzata olyan kortárs nemzetközi példákkal hasonlítható össze, mint Lars Sonck tamperei székesegyháza Finnországban (1902–1907).

A templom belső teréről Jánszky Béla 1910 áprilisában közölt leírása alapján kaphatunk képet: „Megtartottuk tehát a tökéletes háromhajós, egyszentélyes románkori elrendezést. A főhajók falait tágas ivek között két-két erős oszlop tartja, a mennyezet azonban új rendszerű; kettős fagerendák lapos gipszlapfödémet hordanak, melyekbe színes ablakok vannak vágva. Mindenütt nagy, alig osztott síkok, melyek alkalmasnak kínálkoznak modernebb, dekoratív festmények elhelyezésére. A többi újítás tisztán formai jellegű. Mi csupán az épület szerkezetébe akartunk gyakorlati irányú újításokat belevinni. Az olcsóságra való törekvés egyébként mindenféle új anyag- és formabeli ötletekre vezetett bennünket.” (Jánszky Béla: A zebegényi templom. In: Zászlónk VIII./8., 1910. 172–175.)

Anthony Gall véleménye szerint az 1914-es „díszítőfestés nem számol az épület belső terének architektonikai, térbeli újításaival, nem szolgálja a tér építészeti értelemben vett modernitását”. A Kós-életmű elhivatott kutatója abból indul ki, hogy az építészek a tervezés során nagy valószínűséggel nem tárgyalták meg a belső tér kialakítását a festőművészekkel. A templomnak csupán az engedélyezési szintű tervei maradtak fenn, melyeken a belső tér lényeges részletei csak vázlatosan vagy a megvalósulttól eltérően szerepelnek. Gall elmélete szerint az ácsszerkezet, a világos falsíkok és a színes üvegablakok egy valóban modern, kész műalkotást eredményeztek.