Református templom restaurálása, toldása, új torony, Magyarvista

1922-ben Kós Károly a Vasárnap hasábjain Öreg templomok című cikkében hívta fel a figyelmet két bontásra ítélt kalotaszegi templom helyzetére. A magyarvistai és a magyarbikali templomok helyére az egyházközösségek új, nagyobb templomot szerettek volna emelni. Kós a templomok lebontása helyett a helyreállítást és bővítést javasolta, és erre terveket is készített mindkét templom esetében. A két templom története itt elágazik: míg a magyarbikali templom restaurálására és bővítésére 1923-ban sor kerülhetett, addig a magyarvistai templom helyreállítása még az 1958-ban újra elkészített tervek alapján sem valósulhatott meg. Ám éppen ez volt a templom szerencséje, mert az elmaradt nagyobb átalakítások révén érintetlen maradt.

A magyarvistai gyülekezet az 1920-as években le szerette volna bontani középkori templomát, hogy helyére új, tornyos templomot építtessen. Kós meggyőzte a gyülekezetet a templom megtartásáról, és terveket készített annak bővítésére. Körülbelül 3 méterrel hosszabbította volna meg a hajót, majd az eredeti kőportált és rózsaablakot az új homlokzatra emelték volna át. A torony a templom mellé épült volna, azt egy nyaktaggal összekötve. Végül a helyreállítás el sem kezdődhetett. 1958-ban azonban újra felmerült a templom bővítésének igénye. Ekkor Kós leporolta harminc évvel korábbi terveit, és azokkal szinte megegyezőt készített. Az új terveken a torony négy fiatornyot kapott. Az építész Entz Géza művészettörténésszel, az Országos Műemléki Felügyelőség Tudományos Osztályának vezetőjével levelezett a templom helyreállításával kapcsolatban. Entz Géza korábban az erdélyi műemlékek számbavételével foglalkozott.