Kép

Épületleírás

E kétemeletes középkori és Mátyás király szülőházának tartott városi ház felújítása a középkori Kolozsvár korhű restaurálásának út­törő példáját szemlélteti. Kijavították a korábbi, 1896-os „restaurálás” ha­mis megoldásait, és a homlokzatot „eredeti” – részben reneszánsz, részben gótikus – állapotában állították helyre. Eltávolították a belső válaszfalakat, és feltár­ták a födémgerendákat, hogy eredeti formájában állítsák vissza a nagy első emeleti termeket. A belső udvarra szánt reneszánsz kert nem készült el.

A Kós Károly tervei alapján elkezdett restaurálása a háborús események következtében félbeszakadt.

1945 nyarán a Móricz kollégisták vállalták az épület befejezését, Kós Károly akkori utasításairól Benkő Samu az alábbi írásban emlékezik:

 

„Mátyás király szülőháza boltozott kapualjában foghattam vele először kezet. Ez a jeles műemlék, miután végigsepert felettünk a világégés, üresen állt. A Kós Károly tervei alapján elkezdett restaurálása a háborús események következtében félbeszakadt. Egyelőre senki sem vetett reá szemet, s így, amikor a Móricz-kollégisták 1945 nyarán megszállták a város örökös tulajdonában lévő épületet, e tényt mindenki egyszerűen tudomásul vette. A hatóságok még örvendtek, hogy a diákok nem lakáskéréssel zaklatják őket, hanem egy lakhatatlan ház helyreállításával maguk gondoskodnak arról, hogy otthonuk legyen.

Magunk sem tudtuk mekkora gondot vettünk a nyakunkba, mert nem kicsi feladat volt a házat lakhatóvá tenni. Valami kevés pénzt Balogh Edgár, a Magyar Népi Szövetség művelődésügyi főintézője és Csőgör Lajos egyetemi rektor szerzett számunkra. ők azzal eresztettek útnak, hogy okosan és gyorsan cselekedjünk. Azt hiszem, Szabó István diákigazgató kereste fel s kérte meg a diákkörökben különlegesen kedvelt író-építészt, hogy jöjjön el Mátyás király szülőházába és utasítson bennünket, hogy mihez kezdjünk.

Jött szívesen. A kapualjban vártuk, s alig fogott kezet velünk, már pattogtak ajkáról a kemény tőmondatok, melyek a tennivalókat sorjázták. A restaurálási tervek készítésekor – mondotta – ô mindenre gondolt, csak éppen arra nem, hogy ebből a középkori polgárházból valaha diákotthon lesz. Valójában nem is alkalmas erre, de ellakhatunk benne egy darabig, ha a legszükségesebb munkákat elvégezzük. Mégpedig a két kezünkkel, mert a megszerzett kicsi pénzt csak anyagra és az irányító mesterek fizetésére szabad fordítani. Így sem áltatott azzal, hogy valami kényelmes otthonunk lesz, de mindenképpen ésszerűnek találta, hogy a nehéz körülmények között ebben a félig-meddig restaurált épületben ütöttük fel a tanyánkat. A legszükségesebb tennivalók számbavétele után pontos utasításokat adott, hogy mihez fogjunk. A házba be kell kötni a vízvezetéket, a mosdókagylókat, zuhanyozót felszerelni, a szobákba kályhát kell rakni, az udvar felőli részen pedig még ajtót, ablakot is állítani kell. Azt tanácsolta, hogy kályhát közönséges téglából rakjunk, mert az a legolcsóbb. Az égőtér kibéleléséhez szerezzünk tűzálló téglát a porcelángyárból – lehetőleg ajándékba. Ismerőseihez, becsületes kolozsvári mesterekhez utasított, olyanokhoz, akikről tudta, hogy az ő tervei alapján és a mi segédmunkási közreműködésünkkel jutányos áron elvégzik a munkát.

A Móricz Zsigmond Kollégium diáksága, ez a népszolgálatra készülő kis értelmiségi szabadcsapat a néphagyomány igazságos Mátyásának szülőházát jelképéül választotta (könyvkiadónk – mert az is volt! – emblémájául is a szülőházat rajzoltatták meg), és örömmel látott munkához.

Otthonteremtő igyekezetünk tetszett Kósnak. Vidám és eredményes közmunka kezdődött: egyetemi tanárok, írók, képzőművészek vetkőztek körünkben ingujjra és segítettek bennünket az építkezésben.

Igaz, mi is ott voltunk a kibontakozó népi demokrácia minden jelentős kezdeményezésénél és akciójánál. Így például lelkesen agitáltunk Kós Károly és képviselőtársai mellett az első demokratikus parlamenti választás előkészületei idején. Elkísértük őket a gyárakban és a falvakba rendezett választási gyűlésekre. A segesvári Petőfi-ünnepségeken is velük tartottunk, ahol hitet tettünk a hagyományainkhoz való hűséges ragaszkodás és a társadalmi haladás ügye mellett.

Éppen Kós Károly volt az, aki a Móricz Zsigmond Kollégiumban tartott előadásaiban a legpontosabban definiálta a hagyomány és a haladás, a társadalmi megújulás és a nemzetiségi létmegőrzés dialektikus összefüggéseit. Szenvedélyes és a tekintélyelvre fittyet hányó vitatkozók voltunk, de nem emlékszem, hogy vele valaha élesebb vitánk támadt volna.

Bölcs ember volt, és mi hajlottunk az ő szavára.” (Benkő Samu: Benkő Samu beszélgetései Kós Károllyal, Kriterion, 1978, 8–9.)

Bibliográfiai adatok

Dercsényi Dezső: Kós Károly és a magyar műemlékvédelem. Műemlékvédelem XXVIII./3. 1984. (208-212.)

Kós Károly levele Lux Kálmánnak, 1943. december 2. In: Sas Péter (szerk.): Kós Károly levelezése. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2003. (373-374.)

Kós Károly levele a Műemlékek Országos Bizottságának 1944. február 3. In: Sas Péter (szerk.): Kós Károly levelezése. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2003. (376-377.)

Lux Géza: Mátyás Király szülőháza. Magyar Építőművészet XLII./4. 1943.április (86-88.)

Kós Károly: Mátyás király születési háza. Erdélyi Helikon XVI./4. 1943. április (185-196.)

Gall, Anthony: Kós Károly műhelye – tanulmány és adattár. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2002 (421-426.) [1943-4]

Gall, Anthony: Kós Károly (Az építészet mesterei. Sorozatszerk.: Sisa József). Holnap Kiadó, Budapest, 2019 (233.235.)

Tervezés ideje
1942 - 1944
Építés ideje
1942 - 1944
Mai településnév
Kolozsvár, Cluj-Napoca
Mai cím
Strada Sextil Pușcariu 1.
Építtető
Kolozsvár város, dr. Keledy Tibor polgármester, Magyar Királyi Kultuszminisztérium támogatásával
Tervező
Kós Károly
Tervek levéltári jelzete
Épülettípus
kulturális épület
Épület mai státusza
jelenleg is áll
Geofield