Keresés
Kalotaszeghez hasonlóan, az állatkert is csak a várrommal együtt mondható teljesnek.
A pavilonok közül a Mókusház a legkisebb, mégis megjelenik a kő, a fa ácsszerkezet és a zsindellyel fedett torony szerkezeti hierarchiája. A ház a mókusok számára természetes otthont biztosít.
A tejcsarnok egy egyszerű deszkamellvédes tornáccal ellátott zsindelyes kunyhó, amely festőién belekapaszkodik a meredek nagyszikla oldalába.
Voysey befolyása nyilvánvaló a Kiállítási csarnok e terve esetében. A szimmetrikus oromfalak egy fából készült csúccsal ellátott központi torony két oldalán állnak.
Az 1879-ben alapított Székely Nemzeti Múzeum saját, önálló épületének megteremtésére már a századforduló előtt kezdeményezés indult. Több építész is készített terveket az évek során.
A Mikszáth Kálmán és a Köteles Sámuel utcák kereszteződése és a Torna kert között kialakítandó térre képzelték el (a Városházzal szemben fenn a dombon). A Kós által – ez alkalommal Thoroczkai Wigan
Kászonjakabfalva közelében, egy elszigetelt völgy enyhén emelkedő, fenyő borította domboldalán eredő borvízforrásra épült ez a környező tájba komponált, kétszintes kő- és gerendaház.
Debreczeni László, erdélyi művészettörténész, építész a következőt írja a tervről: „A Kolozsváron felépült ortodox román katedrális tervpályázatára (1921) Kós Károly is küld be pályaművet.
A város több részén épült munkáslakás. Például a főútvonal mellett, a város északi szélén öt egyszintes munkáslakás helyezkedik el: a tervek közül négy ikerház (egyenként két lakással).
A nagybaconi kultúrházat a baróti református templommal egy időben tervezte Kós Károly (1927).
1956-ban az épület leégett. Jelentős módosításokkal állították helyre. A felépült parókiáról rajz-, illetve képanyag még nem került elő.
Koncepciójában e terv alapvetően megismétli a korábbi kolozsvári református templomot (1912–1913): a belső tér inkább a katolikus templomokhoz hasonlóan egy hosszanti lineáris tengely mentén szerve