Műcsarnok, Kolozsvár
Épületleírás
A Műcsarnok terve az erdélyi művészek 1930-as kiállításának részeként került bemutatásra. Az építész ebben az esetben valójában megrendelő és tervező is volt egyszerre. A finanszírozás folyamatos probléma maradt, és a csarnok csak 1943-ban épült meg a Szamos folyó partján, közel Kolozsvár történelmi központjához. A földszinten három nagy, felülről megvilágított galériateret tartalmazó épület szinte a kontrasztokkal való önfeledt játék eredménye. A szigorú szimmetriát lágyítja a főhomlokzatot jellemző bejárati ív kovácsoltvas és tégla részleteiben megvalósuló távoli történelmi utalás. Ez közvetlen kontrasztban áll az oldalbejárat, a lépcsőházi torony és a felső szinten lévő műterem térfogati kölcsönhatásával. A modern holland építészet formanyelve, amely iránt Kós akkoriban különös érdeklődést mutatott, egybeesett azzal a folyamatos redukcióval és kidolgozással, amely Kós húszas években készült középület tervein nyilvánult meg. Közvetlen párhuzamot lehet vonni a Zsiráfházzal (1908–1909), amelyet Kós a Budapesti Állatkert számára tervezett.
Bibliográfiai adatok
Murádin Jenő: A Barabás Miklós Céh. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. 1978. (36, 124.)
Murádin Katalin - Murádin Jenő: A kolozsvári Műcsarnok. Műemlékvédelem LIV./ 1. 2010. (10-24.)
Bierbauer Virgil: Erdélyi Képzőművészek Egyesületének Műcsarnoka. Kós Károly terve. Tér és Forma IV./8. 1931 augusztus (261-262.)
Gall, Anthony: Kós Károly műhelye – tanulmány és adattár. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2002 (354-359.) [1930-1]
Gall, Anthony: Kós Károly (Az építészet mesterei. Sorozatszerk.: Sisa József). Holnap Kiadó, Budapest, 2019 (153-154.)
Sümegi, György: Adalékok az erdélyi 1943-as magyar képzőművészethez (Kós Károly-Szolnay Sándor levele Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszternek). Kortárs, 2018/7-8. 166-174. Másodközlés: Művelődés, 2018. 11. sz. 11-28.
