Református templom, Barót

Koncepciójában e terv alapvetően megismétli a korábbi kolozsvári református templomot (1912–1913): a belső tér inkább a katolikus templomokhoz hasonlóan egy hosszanti lineáris tengely mentén szerveződik meg, a harangtorony a főhomlokzat sarkán kap helyet. A bejárat a főhomlokzat közepén elhelyezett tagolt, félköríves formában jelenik meg. A két oszlopon nyugvó karzat közvetlenül a bejárat fölött kap helyet. A szószék a zárófalra került volna, közvetlenül az Úrasztala mögé, a központi hajó végébe. A padokat a központi tengely szimmetrikusan osztotta ketté. Mialatt Kós alternatív központi alaprajzi elrendezést dolgozott ki későbbi templomterveiben, például a siklódi esetében [48–3] (1948), a lineáris terv és az aszim­metrikusan elhelyezett torony olyan elem marad, amelyhez az építész későbbi pályafutása során gyakran visszatért.

Részlet: Kós Károly és Sepsiszentgyörgy 

A Baróti Református Egyházközség illetékesei 1927. február 28-i keltezésű levelükben felkérték Kós Károlyt, hogy vállalja el egy új templom megtervezését Baróton. Mivel az egyházközségnek akkor nem volt a település központjában temploma, ezért gyűjtést szerveztek a templomépítés költségének fedezetére. Azért fordultak Kós Károlyhoz, „mert a reformátusok, s ezen a vidéken az együtt folytatott politikából a magyarok általában, nagyon ismernek téged, és arra kértek, hogy hozzád forduljak a szükségben.” 
Nem tudjuk, hogy Kós Károly elkészítette-e a válaszlevelében megígért vázlattervet, de 1927 áprilisában az egyházközség hivatalosan is megbízta a templom megtervezésével, és terepszemlére hívták Barótra. Ugyanebben a levélben említi Fábián László a „nagybaconiakat” is, egy másik tervezéssel kapcsolatban. Kós Károly 1927 júniusában postázta a terveket és egy költségvetést. A küldemény a nagybaconi épületterveit is tartalmazta. 1928 májusában levelet írt egy újabb kiszállás ügyében, mivel a terveket módosítani kellett. Az „átalakított” tervrajzokat 1928 júniusában küldte meg Barótra, majd kicsivel később az „elfelejtett” átdolgozott költségvetést is postára adta. A fedélszékre vonatkozó részletesebb terveket 1929 februárjában készítette el. Ezek a tervek részleteikben eltérnek a korábbi változatoktól, ezért beszélhetünk egy harmadik tervváltozatról is. Több ceruzás változat maradt fenn az építész családi hagyatékában, amelyek ezt a harmadik változatot tartalmazzák. Csutak Vilmosnak írt leveléből tudjuk, hogy 1929 júniusában folyamatban volt a templom építésének engedélyeztetése. Az egyházközség 1929 májusában hirdetett árlejtést, de a beérkezett ajánlatok túl magasak voltak. Többszöri próbálkozás után, az általánosan nehéz anyagi helyzet miatt, a templomépítés 1931-ben végleg lekerült a napirendről.
Érdekes adalék, hogy amikor Kós Károly a Varjúvár 1944-es feldúlása következtében elveszített terv- dokumentációit megpróbálta pótolni, kérését teljesítve az egyházközség 1956-ban „ajándékként” küldte meg számára a templom addig Baróton lévő tervrajzainak egy sorozatát.

Az első vázlatterv a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményében található. A főhomlokzat oldalsó torony nélküli, a főtorony sisakja négy, henger alakú oszlopon nyugszik, ablakok nélkül. A vázlatterv alapján a templom rövidebbnek tűnik, mint az alaprajzokon, ahol a templom főhajóját két boltozat keresztezi. Az így három részre tagolt csarnokból az egyik szakaszt „elfelejti” ábrázolni a kész távlati képeken is (mindegyik későbbi tervhez készült távlati kép), viszont a ceruzás vázlaton jól látható a torony által félig takart épületrész. Ez azt jelenti, hogy Kós egy jóval zömökebb templomot szeretett volna, mint ahogy a funkcionális igény diktálta. Az első tervváltozat a későbbiektől leginkább abban különbözik, hogy a főhomlokzat jobb oldalán markáns lépcsőtornyot tervezett, valamint az épület alagsorában – mivel a telek az utcától hátra lejtett – termet alakított ki. A lépcsőtorony, a Kakasos templomhoz hasonlóan, megfelelő
feljárást biztosított az emeleti karzatra, ezt valószínűleg a megrendelő igényelte így. Az 1928-as tervekből elmaradnak az alagsori helyiségek és a lépcsőtorony. Az 1929-ben készített tervek a fedélszéket dolgozzák ki részletesebben, ami azért is lehetett fontos, mert a terveken jól látható, hogy az építész „íves” mennyezetet képzelt el. A harmadik változatban a főhomlokzat leegyszerűsödik, a főbejárat felett csak öt kis ablakocska nyílik, míg a toronyban elmarad a vékony, függőleges nyílás, ezt oldalan-
ként egy-egy kisebb ablakpár helyettesíti.

Végül egyik változat sem épült meg, hanem Debreczeni László terve valósult meg: egy egyszerű imaterem toronnyal. A ma látható templom a kilencvenes években Kós szellemében, Hayde Tibor Ervin tervei szerint újult meg