Maros-torda vármegyeháza, Marosvásárhely I.
Törzs
1909 júliusában Toroczkai Wigand Ede együttműködésre kérte fel Kós Károlyt a Maros–Torda vármegye székházára kiírt pályázat kapcsán, amelyet a Városházával szemben, a Mikszáth Kálmán és a Köteles Sámuel utcák kereszteződése, valamint a Torna-kert között kialakítandó térre, a dombtetőn képzeltek el, a mai Egyesülés (Unirii) tér környezetében. A két építész 1911-ig szoros szakmai kapcsolatban állt; a pályázat Wigand számára különösen fontos lehetőséget jelentett egy nagyobb léptékű, városi középület megvalósítására, míg Kós életművében ez a terv az egyik legnagyobb önálló középület-koncepcióként értelmezhető.
A Zandirhám* jeligével benyújtott terv egy zárt, belső udvar köré szervezett erdélyi palotatípust vett alapul, romantikus tornyokkal és erkélyekkel. A közlekedés az udvari körfolyosón zajlott, míg a helyiségek kifelé nyíltak. Az épület két hangsúlyos homlokzattal rendelkezett: egy szimmetrikusan szerkesztett, visszafogottabb adminisztratív bejárattal, valamint egy festőibb, aszimmetrikus reprezentatív bejárattal, amelyet a nagy torony és az üléstermek tömege határozott meg. Ez a kettősség a mindennapi bejárat felé rendezett, míg a domb felől nézve romantikusabb, festői megjelenést eredményezett.
A pályázati eredményt 1909. szeptember 30-án hirdették ki.
„Zandirhám.”
Artisztikus szempontból kiváló munka. A homlokzathoz mellékelt perspektivikus képek kiváló művészi érzéket tanúsítanak. Azonban alaprajzi elrendezése elhibázott. Legnagyobb hibája a nagyterem felőli szűkös bejárata és másodrangú lépcsője. A nagyterem alatti emeletsorokon több, homályosan megvilágított helyiséget tervez.
id.: Magyar Építőművészet VIII./3. 1910. március (18 o.)
A pályázathoz készült hat rajz az MÉ közlésből ismert (2 távlati kép, 3 homlokzat, 1. emeleti alaprajz), amelyek közül három homlokzatrajz 1:200 léptékben.
Összességében a Kós–Wigand-terv a korszak modern építészeti törekvéseit erőteljesen tükrözte, ám a bonyolult telekadottságokra adott funkcionális válaszai miatt nem tudta teljes mértékben meggyőzni a döntéshozókat.
1941-ben az időközben neó-bizánc stílusban felépített városházának készített újabb vázlatokat a Maros-Torda Vármegyeházára. Ezek a tervek ma is aktuálisak.
* Zandirhám a hamisított Csiki Székely Krónikában a székelyek rabonbánjaként szerepel Árpád bejövetelekor.
Bibliography
A marostordavármegyei székház tervpályázata. Magyar Építőművészet VIII./3. 1910. március (18-31.)
Gall, Anthony: Kós Károly műhelye – tanulmány és adattár. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2002 (224-225.) [1910-6]
Keserü Katalin: Torockai Wigand Ede, Holnap Kiadó, Budapest, 2007, lásd: 121-123 old.
Keserü Katalin: Toroczkai Wigand Ede és Kós Károly, avagy a „székely stílus”. In: Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans. Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára. Essays in Honour of Maria Prokopp. Budapest, 2009, 297–303.
Székely Lapok, XXXIX. 163. (1909. október 24.) 1–2.
