Épületleírás
Az 1930-as évek közepétől a vidéki és mezőgazdasági építészet lett Kós munkájának központi eleme, amelyet az 1940-es és 1950-es években a kolozsvári mezőgazdasági iskolán folytatott tanítási tevékenysége, illetve szövetkezeti gazdaságok tervezése követett. A különféle csűrök és istállók lineáris elrendezése alkotta a kísérleti gazdaság épített részét. A melléképületek mindegyike a modern mezőgazdasági építészetnek az építész által megalkotott mintáját képviselte. Az építkezés második szakaszát a kiegészítő L-alakú iskolaépület adta volna. Az így csak félig bezárt udvar közepén egy több száz éves református harangláb állt, amelyet Kós mentett meg a közelben lévő régi falusi templom lebontásakor. Az 1944-es rongálásokat követően a komplexum 1945–1946 táján véglegesen elpusztult.
Kós Károly saját mezőgazdasági gyakorlatáról a következőket mondta el: „Mondottam ‘minigazdálkodásommal’ azt a célt is magam elé tűztem, hogy lendítsek valamit a vidéken: Kalotaszegen. Ezt a célt szolgálta volna a Bábonyban tervezett mezőgazdasági iskola és annak a tangazdasága. Itt szerettük volna a kalotaszegieket megtanítani arra, hogy a sovány, gyenge, kevés földből többet lehet kihozni, mint amennyire apáik erejéből tellett. Sok tervemhez hasonlóan ez is dugába dőlt. Csak a gazdasági rész épült fel, s a gyümölcsöst állítottuk be, ez sikerült is. magára az iskolai rész kiépítésére a háború miatt már nem került sor.” (Benkő Samu: Benkő Samu beszélgetései Kós Károllyal, Kriterion, Kolozsvár, 1978. 60.)
Részletek Kós Károly: Előterjesztés az ipari, földművelési iskolákról (Kalotaszegi E.H.M. jegyzőkönyv, 1934. dec. 12-i közgyűlés) c. írásából.
Kós a mezőgazdasági iskolák megalapításáról a következőket írja:
„Ezeken a látható és eredményes indításokon [Mezőgazdasági iskolák: Székelykeresztúr, 1932; Radnót, 1933, Kézdivásárhely, 1934] felbátorodva, újra szorgalmazni kezdettem egy kalotaszegi földmíves iskolának felállítását, amire a közvetlen indítást egy-két évvel ezelőtt, Kalotaszeg területén eladóvá tett, és eléggé alkalmasnak látszó, épületekkel is ellátott földbirtok maradvány adta, valamint az a szerencsés körülmény, hogy az iskola propagálásában megértő és segítő munkatársakat kaptam néhány kalotaszegi barátomban, elsősorban az illető község református lelkészi személyében...” (300. o.)
Az első kísérlet nem sikerült, de egy másik, szintén földbirtokot sikerült megszerezni, mivel:
„...néhány megértő, magyar népünk gazdaságát, kultúráját és anyagi jövendőjét szívén viselő erdélyi úr rendelkezésemre bocsátotta azt a félmillió lejt, melyet szükségesnek, de elégendőnek is jeleztem arra a célra, hogy abból egy kalotaszegi magyar földmíves iskola felállításának első és legfontosabb feltétele: megfelelő nagyságú és alkalmas ingatlan megvásárolható legyen. Ehhez csupán annyi hozzá tenni valóm van, hogy azok az urak, akik ezt a pénzösszeget rendelkezésemre bocsátottak, névtelennek kívánnak maradni...” (301. o.)
A régi bábonyi református fa harangláb állt a komplexum középpontjában. Az udvart lezárandó második ütem (iskolaszárny) nem épült meg. Az 1944-es rongálásokat követően a komplexum 1945–1946 táján véglegesen elpusztult.
Bibliográfiai adatok
Szabó T. Attila: Bábony története és települése. Minerva, Kolozsvár, 1939.
Benkő Samu: Beszélgetés 1973 nyárutóján a földművelésről. In: Benkő Samu beszélgetései Kós Károllyal, Kriterion, 1978 (42–64.)
Gall, Anthony: Kós Károly műhelye – tanulmány és adattár. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2002 (379-383) [1936-1]
Gall, Anthony: Kós Károly (Az építészet mesterei. Sorozatszerk.: Sisa József). Holnap Kiadó, Budapest, 2019 (213-217.)