Wekerle Munkás- és Tisztviselőtelep központi terének rendezése; két főtéri lakóház utcaáthidalással

A Wekerle-kormány által 1908-ban kezdeményezett, akkoriban Budapest határán lévő, ma a fővároshoz tartozó lakótelep az egyik legnagyobb volt Európában, amelyet kertvárosi jelleggel építettek meg. 1912 elején a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium meghívásos pályázatot hirdetett az addigra javarészt kiépült kispesti állami munkástelep – a mai Wekerletelep – központi terének kialakítására. Kós Károly nyerte el az általános terv elkészítését, és a 2–3. számú ház is az ő munkája. A tervező 1913 őszén hazautazott Sztánára, és a művezetési munkákat Tornallyay Zoltánnak adta át.

Kós a tervében a középkori erdélyi városok szerkezetét fejlesztette tovább. A térre érkező 8 út közül a kelet–nyugati Hungária utat kapuszerűen áthidalta, ezzel erősítve a tér zárt jellegét. Az egységes léptékű épületek változatosságát a térfal hozza létre, mivel a vezető tervező javaslatára az egyes épületeket különböző építészek tervezték: Kós felügyelete mellett az övével szomszédos lakóházakat Tornallyay Zoltán (1. számú épület), Schodits Lajos és Eberling Béla (4. sz. ház), illetve a tér szemközti, nyugati oldalán Zrumeczky Dezső (10–11. sz. ház utcaáthidalással). A tér kiépítése 1926-ban folytatódott. A második ütem – az északi és déli oldal – épületei Györgyi Dénes, Mende Valér, Prokisch János, Haász Gyula, Málnai Béla és Wälder Gyula (5–9. házak), Barát Béla és Novák Ede (12–13.), Wachtel Elemér és Heintz Béla (14–15.) tervei alapján készültek. Utolsóként a katolikus templomot építették fel.

A főtérbe torkolló Hungária út két oldalán elhelyezkedő Kós tervezte épületek lakáselrendezése az akkor általános alaprajzokhoz hasonló, ahol a szobák az utcára néztek, a mellékhelyiségek pedig hátul, az udvar mentén helyezkedtek el. Az egyébként aszimmetrikusan komponált nyugati homlokzat egyensúlyát a magas oromfalak, a szélső, terméskő borítású, háromszögű oromzatba foglalt kapunyílások, valamint az üzletek terméskővel körülrakott, dupla bejárata adja. Az utca felett átívelő, nyeregtetővel fedett, a homlokzat síkjához képest hátratolt összekötő hídhoz a 2. sz. épület egy faragott faszerkezetű zárterkéllyel, a 3. ház pedig egy kiugró faerkéllyel kapcsolódik. A rusztikus kőlábazat végigfut az egész homlokzaton. A földszinti nyílások sokszög alakúak vagy ívesek, az emeleti ablakok mind négyszögletesek. A középső rész hátrahúzásával a 3. sz. épületnél egy kis előkert jön létre. A kovácsoltvas korlátok a lépcsőházakban és a függőfolyosókon mindkét házban Kós Károly tervei alapján készültek. A tetőtereket az 1990-es évek elején beépítették.