Madárház (Budapest Főváros Állat- és Növénykertje)

A Madárház az Állatkert számára tervezett paviloncsoport központi eleme. Ha az Állatkertet a kalotaszegi falusi táj leképzésének tekintjük, amelyben a népi és a középkori építészet minden hagyománya fellelhető, akkor a Nagy-tó közelében elhelyezett Madárház nyilvánvalóan a templom szerepét tölti be, a faluközösség életének spirituális központjaként. A Fácánház meredek tornyát kivéve egyik épületnél sem érzékelhető ennyire a népi templomépítészet hagyománya. Különösen a négy fiatornyos torony idézi a tipikus kalotaszegi református templom megoldását.

Az erőteljes bejárat és a felette elhelyezett keskeny ablakok a román stílust képviselik, mely Kós szerint a magyar építészet alapja. A hatalmas nyitott röpdék a gótikus apszis szerkezetét idézik. Az acélketrecek szerkezeteinek nyitott anyagtalansága szemben áll a hangsúlyos szerepet betöltő központi toronnyal. A torony belső tere Zrumeczky Dezső egy korábbi kisebb templomtervére hasonlít. A megépített nagy acélkupola és a toronyegyüttes újszerű, formailag ötletesebb és jóval finomabb megoldás, mint ami az első vázlatterveken megjelenik. A bejárati csarnok felső világítása, mely a fatorony dupla szerkezetének köszönhető, a belső tér jellegzetes eleme. Előrevetíti az 1911-es torinói kiállítás magyar pavilonjának nagy kupolatermét..

Művészien faragott és festett szarufa- és gerendavégek jellemzik a faszerkezetet. A későbbi renoválások és változtatások során befalazták a nyitott favázrendszert, összenyitották a külső és belső állattartó tereket. A belsőt jellegzetes Kós-féle részletek tették teljessé: kézzel megmunkált ajtókilincsek és zsanérok, madár témájú faragások és mozaikbetétek valamint a felső világításhoz tervezett színes üvegablakok. Jellegzetesek voltak még a belső terem részben elpusztult szegmentált gerendái: az elemeket feketére festett, díszített acéllemezek kötötték össze, melyek mára tönkrementek.

Az épületet a nyolcvanas években teljesen felújították. Ekkor falazták be az eredetileg csak dróthálóval lezárt ketreceket, valamint a belsô faszerkezetet, amelynek egyik részét ragasztott fatartókkal váltották ki. A kilencvenes évek végén az egyik színes üvegablak Kós tervei alapján elkészült, további ablakok rekonstruálását is tervezik (készítette: Horváth Mária). A tető felülvilágítását is ekkor állították helyre. (1999) 2010-2011-ben ismét felújították.